A Trianon utáni időkben Magyarország az őt körülvevő kis Antant szorításából az oktatás és a kultúra terén igyekezett kitörni, s ebben megfelelő partnert talált az akkori Görögországban. Gróf Klebelsberg Kunó (1875-1932) kiemelkedő kultúr- és tudománypolitikus volt, aki kultuszminiszterként 1922 és 1931 között a külföldi ösztöndíjak rendszerét is megszervezte. Kiemelten kezelte a magyarországi görög iskolai nyelvoktatás ügyét is az 1920-as években, továbbá sokat tett a magyar-görög kultúrdiplomácia területén a kapcsolatok fejlesztéséért. Kozani városa 1938-ban utcát nevezett el róla, elismervén a két nép közötti kapcsolatok fejlesztésében játszott kiemelkedő szerepét.

Gr. Klebelsberg Kunó (1875-1932) kultuszminiszter

A két ország kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztésére 1925-ben megalakult Athénban a Hellén-Magyar Kamara, míg 1926-ban Budapesten a Magyar-Görög Kereskedelmi Kamara.

Még 1927-ben magyar tanárok jártak tanulmányúton Athénban, ahol a  Hellén-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, Szimosz Szpirosz (1868-1935) egykori népjóléti miniszter és Lázár Kálmán, a kamara főigazgatója fogadták őket. Gaidusek Béla, a Hellén-Magyar Kamara igazgatója, a Bureau Hongroise ügyvivője a vendégek fogadásán a Görögországban élő magyarok háláját és ragaszkodását tolmácsolta Szimosz úrnak, „aki a követ mellett második apja az itteni magyaroknak”. Procopius Béla (1868-1945) magyar ügyvivő is vendégül látta a Magyar Neveléstudományi Társaság Athénban időző csoportját, Szimosz Szpirosz kamarai elnököt, a görög egyetemi hallgatók küldöttségét és a magyar kolónia néhány tagját, míg Meszlényi Zoltán főtisztelendő misét mondott az athéni katolikus templom főoltáránál. „Némethy polgári leányiskolai igazgató, hegedűművész, orgonakíséretettel előadott hegedűszólói után felcsendült a zsúfolásig telt templomban a magyar himnusz és sokan voltak, akik könnyekkel szemükben távoztak az első athéni miséről.” Minderről a Pesti Hírlap 1927. április 22-i száma tudósított.

A francia nyelvű athéni lap, a Messager d’Athénés terjedelmes cikkben számolt be 1929-ben három magyarországi tudós, egyetemi tanár görögországi tanulmányútjáról, amely a Hariseion Alapítvány jóvoltából valósulhatott meg. A misszió élén Láng Nándor (1871-1952) állt, a klasszikus irodalom és az archeológia tanára a debreceni egyetemen. Szintén a kiküldöttek között volt Kerényi Károly (1897-1973), a budapesti egyetem magántanára, és Módi Mihály (1891-1972) gimnáziumi tanár. A cikkíró tudósítása szerint a három magyar tudós azzal a küldetéssel érkezett Görögországba, hogy tanulmányozzák a hellén régészetet, a görög nyelvet és mindazt, ami az antikvilággal kapcsolatban áll. „Az ő tapasztalataik alapján kapott nyolc kitűnő középiskolai tanár 1930 nyarán 5-6 hétre bőséges lehetőségeket nyújtó ’kis Hariseion' ösztöndíjat, hiszen csak nyáron volt hosszú vakáció. Vezetésükkel Kerényi Károlyt bízták meg” – olvasható Kerényi Károlyné visszaemlékezésében.

Kerényi Károly (1897-1973) klasszika-filológus, vallástörténész

Még ebben az évben Magyarországra látogatott Elefteriosz Venizelosz (1864-1936) görög miniszterelnök is, aki Duma-Czicco Miklóssal (1876-1942), a szaloniki nemzetközi vásár magyar pavilonjának képviselőjével is személyes beszélgetést folytatott. A görög miniszterelnök támogatásáról biztosította őt a szaloniki Magyar Ház létesítésére irányuló terveiben.

A következő évben díszpolgári címet kapott Kozániban dr. Horváth Endre (1891-1945) székesfővárosi tanár, egyetemi lektor, aki hosszú évek óta a görög-magyar kapcsolatok elmélyítésén működött. A hírt 1930. december 12-én közölte a Magyar Távirati Iroda. Horváth Endre Mindszenten született, 1891-ben. Budapesten 1913-ban tett bölcsészettudományi doktori szigorlatot görög és latin filológia, illetve ókori történelem szakokon. Latin, görög és francia szakos tanárként kezdte meg pályafutását, majd 1914-ben Görögországba utazott, hogy a modern görög nyelvet tanulmányozza. Az I. világháború kitörése miatt, mivel Görögországgal hadban álló ország állampolgára volt, nem térhetett haza Magyarországra. Hét évig tartózkodott Görögországban. A Ión Iskolában német és francia nyelvtanárként tevékenykedett, az athéni Pedagógiai Társaság ügyvezető titkára, illetve a Társaság folyóirat szerkesztője lett. Régészettel, nyelvészettel és olimpiakutatással foglalkozott. Horváth Endre 1921-ben tért vissza Budapestre, ahol 1921 és 1937 között az újgörög irodalom és a magyar-görög irodalmi kapcsolatok tanulmányozása töltötte ki életét. 1922-től gimnáziumi tanár és tanfelügyelő, majd 1923-1927 között a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán az újgörög nyelv lektora. 1932-39 között a Parthenon - a Klasszikus Műveltség Barátainak Egyesülete titkára volt, e minőségében is hangsúlyozta a görögség egységét Homérosztól napjainkig. A Magyar Tudományos Akadémia Classica Philológiai Bizottságának meghívott tagja, a Budapesti Philológiai Társaság választmányi tagja és a La Fontaine társaság rendes tagja volt. 1937-ben az athéni Parnasszosz irodalmi társaság levelező tagjává választotta, ugyanebben az évben pedig a Pázmány Péter Tudományegyetemen Bölcsészeti Karán az újgörög filológia magántanára lett. 1940-től gimnáziumigazgatóként tevékenykedett. A magyar-görög kapcsolatok ápolásában óriási szerep jutott neki a két világháború közötti időszakban. Aktívan közreműködött a Haris-fivérek által alapított Hariseion Alapítvány tevékenységében, magyar segítséggel egy gazdasági főiskola létrehozásán is fáradozott Kozani városban. Az 1936. évi római V. Bizantológiai Kongresszuson Moravcsik Gyula (1892-1972), Darkó Jenő (1880-1940), Kováts András és Alföldi András (1895-1981) társaságában képviselte a magyarországi bizantinológusokat. A görög állam Horváth Endrét 1929-ben a Phoenix-rend ezüstkeresztjével, 1930-ban pedig a Megváltórend aranykeresztjével tüntette ki. Budapest Székesfőváros 1933-ban a Signum Laudis katonai érdemérem viselésére hatalmazta fel. A Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata (MGOÖ) 2016. március 6-án avatta fel dr. Horváth Endre emléktábláját Újbudán, az Ulászló utca 52-ben.

dr. Horváth Endre Görögországban (forrás: Horváth Terézia)

Szintén 1930. december 12-én jelent meg az MTI hírlevelében egy ugyancsak Görögországgal kapcsolatos közlemény: „A görög sajtó évek óta rokonszenvvel foglalkozik a görög-magyar kapcsolatokkal, elismeréssel szól a magyar kultúráról és megbélyegzi Trianon igazságtalanságait. A Szalonikiben megjelenő Fósz (Világosság) legutóbbi száma az újság első lapján több hasábos közleményt szentel a magyar kérdésnek. A közlemény címe: Trianon! Háromszoros nem! Részletesen ismerteti a szerződés jogtalanságit kiemelve, hogy ez a legigazságtalanabb békeszerződés, amelyet revideálni kell. A lap ugyane száma közli a szabadság-téri emlék fényképét.”

Szintén 1930-ban Magyarországon járt a görög földművelésügyi államtitkár, Karamannos Ioannis, és végiglátogatta a magyarországi gazdasági akadémiákat. Járt Magyaróvárott (1939-től Moson településsel együtt Mosonmagyaróvár települést alkotják), Keszthelyen és Debrecenben, illetve tanulmányozta az állami méntelepeket is, valamint a budapesti Állatorvosi Főiskola tanmenetét is. Az államtitkár magyarországi látogatásakor a trianoni diktátumról is szólt, és mint „egyszerű polgárember megígéri, hogy a magyar küzdelmek jelentőségének hírét Görögország minden egyes sarkába el fogja juttatni”. A görög kormány az államtitkár magyarországi tapasztalatai alapján elhatározta, hogy néhány jeles tanulóját Magyarországra küldi, részben az Állatorvosi Főiskolára, részben pedig a különböző gazdasági akadémiákra. Konsztantinosz Szpiridisz (1875-1951), a Venizelosz-kormány földművelésügyi minisztere jóvoltából 30 kiváló görög tanuló Európa különböző egyetemein tanult ösztöndíjjal, közülük néhányan Magyarországon. Így érkezett Budapestre 1930 augusztusában a görög földművelésügyi minisztérium ösztöndíjával négy állatorvosi – Spyropoulos Agesilaos, Vlachos Konstantinos, Karantunias Anasztáz és Exarchos Ioannis -, illetve a Hariseion Alapítvány ösztöndíjával két gazdasági akadémiai hallgató, Liontas Konstantinos – aki a Zeneművészeti Főiskola hallgatója is lett -, valamint Diafas Demeter.

Mielőtt Budapestre jöttek volna, Athénban valamennyien elvégezték a mezőgazdasági akadémiát. A négy állatorvosi hallgatót 1935 márciusában avatták az állatorvosi tudományok doktorává, minderről a Nemzeti Újság 1935. március 22-i számában olvashatunk. Budapesten a görög hallgatók részint az Eötvös Collégiumban, részint a főiskola környékén bérelt lakásokban laktak. Mindegyikük rövid interjút adott a lapnak. A négy diplomás állatorvos még öt hónapig tartózkodott Magyarországon. Doktorrá avatásuk pillanatában – a lap tudósítása szerint – ígéretet tettek, hogy „lelkes szószólói és harcosai lesznek Görögországban a magyar revíziónak. Az állatorvosok bajtársi egyesülete valamennyinek ajándékba adott egy ’Nem, nem, sohá’-s dombormű Nagymagyarországot, amelyen görögül is fel van írva a jelmondat: - Ochi! … Ochi! … Pote! …”. Az első négy hallgatót továbbiak követték. Egészen az 1940-es évek közepéig számos görög vendéghallgató szerzett állatorvosi diplomát Budapesten.

"OCHI, OCHI, - POTE!", azaz "Nem, nem, soha!" - Nemzeti Újság, 1935. március 22.

(Forrás: Arcanum)

Görögországban az állatorvosképzés csak nagyon későn, 1950-ben indult meg, s joggal mondhatjuk, hogy oktatói főként az 1930-as években Magyarországon tanult hallgatók közül kerültek ki. A magyar állatorvosképzés megindulásának 175 éves jubileumának tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémián rendezett ünnepségen 1962. szeptember 16-án az egykori budapesti hallgató, Vlachos Konstantinos professzor a thesszaloniki Állatorvos Fakultás üdvözletét magyar nyelven mondta el. A Magyarországon végzett görög hallgatók közül Parissis Eleftherios és Exarchos Ioannis is fontos szerepet játszottak később a görögországi állatorvos-képzésben. Mindhárman aktívan részt vettek az 1975-ös Thesszaloniki XX. Állatorvos Világkongresszus szervezésében, melyet a Thessaloniki Arisztotelész Egyetem állatorvosi fakultása megalapításának 25. évfordulója tiszteletére szerveztek Görögországban. A magyar delegáció tagjai között volt Milios Theophilos (1916-1984), Sianos Panajotis (1935-1998) és Packosz Mihalisz (1936-2008) is. Utóbbi két szakember már a II. világháború után Magyarországra került görög politikai emigráció tagja volt. Milios Theophilos az 1930-as években Magyarországra került görög hallgatók között volt. Szmirnában születetett 1916-ban, majd a kis-ázsiai katasztrófát követően 1922-ben családjával együtt Athénba menekültek. Magyarországra 1936-ban jött és a budapesti M. Kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi és Mezőgazdasági karának Állatorvosi osztályán tanult 1936-1941 között, 1943-ban pedig sikeres szigorlati vizsgát tett. Gyakorló állatorvosként Sátoraljaújhelyre került, ott ismerte meg feleségét, Kaposi Ilonát,akivel Magyarországon alapítottak családot. Tarcalon egészen 1976-ig látta el a körzeti állatorvosi feladatokat, majd Sátoraljaújhely higiénikus állatorvosa volt 1981-es nyugdíjazásáig. Gyermekei és unokái ma is Magyarországon élnek.

Görög állatorvos-hallgatók Budapesten az 1930-as években - felső sor balról az első: Milios Theophilos

(forrás: Milios Theophilos családi fényképgyűjtemény)

A kozani születésű Liontas Konstantin (1903-1985), aki korábban jogi tanulmányokat folytatott Athénban, de anyagi okok miatt azokat félbeszakította, 1929-ben érkezett Magyarországra Haris-ösztöndíjjal, hogy földmérő szakon folytasson tanulmányokat. Már Görögországban is kitűnt zenei tehetségével, s Budapesten végül irányt váltott: a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. A budapesti Operaház tenor énekese volt egészen 1950-ig. Többször vendégszerepelt a bécsi Operaházban is. Szerepköre mind a lírai, mind a spinto-szerepekre kiterjedt. Zenei pályafutása mellett a görög nagykövetségen is dolgozott fordítóként, illetve 1937 szeptemberétől a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Moravcsik Gyula javaslatára az újgörög nyelv lektori feladataival is megbízták. A II. világháború után rövid ideig a görög követség Szegfű utcai épületében élt, majd 1950-ben Görögországba távozott. Az 1956-os forradalom után Liontas Konstantin kulturális attaséként képviselte Görögországot Budapesten. Nemcsak azért esett rá a választás, mert 1929 óta Magyarországon élt és jól ismerte a magyar nyelvet, a helyi viszonyokat és embereket, hanem mert maga is kérte, hogy visszajöhessen Magyarországra, ahol kedves barátokat és jó ismerősöket hagyott. Diplomáciai pályáját követően Görögországba távozott, ahol 1985-ben hunyt el.

Liontas Konstantin, a Magyar Királyi Operaház (1945-től: Magyar Állami Operaház) tenoristája

Egy másik területen is kiváló együttműködés bontakozott ki Görögország és Magyarország között. Magyarország felé tájékozódtak a görög sport vezetői is. Hriszafisz Joannisz (1873-1932), az Oktatási Minisztérium testnevelési tagozatának sportdiplomatája tanulmányutat tett Európában, és tapasztalatai alapján a görög sportvezetés a budapesti testnevelési főiskolát választotta sportoktatóinak kiképzésére. Paleologosz Kleanthisz (1902-1990) is így került 1929-ben Budapestre. Rajta kívül még két görög sportoló folytatott tanulmányokat Budapesten: Sakellariu Panajotisz és Drivas Achilles.  Paleologosz még budapesti tanulmányai alatt futballbírói diplomát is szerzett, amelyről a görög lapok is lelkesen beszámoltak. A Pesti Napló 1930. december 28-i számában nyilatkozta: „Mindent elkövetünk, hogy az itt szerzett kapcsolatokat kimélyítsük. Azon leszünk, hogy csak magyar oktató vagy tréner kerüljön le Görögországba, mert a magyar sport szervezetét olyan jónak tartjuk, hogyha csak a felét meg tudjuk csinálni annak, amit itt láttunk, akkor boldogok leszünk.” A magyar népről úgy fogalmazott: „Aki nem jön ide és közvetlenül nem ismeri meg a magyarokat, a magyarok szívét, lelkét, az sohsem fogja őket megismerni.” A magyar labdarúgásban szerzett tapasztalatairól könyvet is írt. A Sporthirlap 1931. április 30-i számában úgy fogalmazott, „a magyar sportdiploma a legjobb ajánlólevél Görögországban”. A fiatal sportember hozzátette: „A görög sport most éled. Antik világunk nagy hagyományai teszik kötelességünkké, hogy multunkhoz méltó helyet vívjunk ki Európa sportnemzetei között. És ebben a törekvésünkben Magyarország a példaképünk. Kis ország az önök hazája is, és mégis micsoda hatalmas eredmények jelzik a magyar sport nagyságát. Magyarországtól akarunk tanulni”. Hazatérvén Paleologosz tizenöt évig tagja volt a Görög Atlétikai Szövetség (SEGAS) vezetésének, tagja volt a Görög Olimpiai Bizottságnak és alelnöke az Atlétaedzők Szövetségének. Alapító tagja, és alelnöke is volt a Nemzetközi Olimpiai Mozgalomnak. Tíz évig volt az Atlétaedzők Nemzetközi Szövetségének főtitkára. A görög állam a Phőnix rend tábornoki kitüntetését adományozta neki, míg a budapesti Testnevelési Főiskola (TF) 1981-ben díszdoktorává avatta. Mitilini (Leszvosz) városi stadionja is Kleanthisz Paleologosz nevét viseli. Paleologosz főiskolatársa volt Szymiczek Ottó (1909-1990),  aki görög barátja és sporttársa közreműködésével került 1929-ben a görög atlétaválogatott élére, amely tisztséget egészen 1967-ig töltött be. Görögországban az 1961-ben alapított, Olümpiában székelő Nemzetközi Olimpiai Akadémia első dékánja lett. A Panathinaikosz 1955-ben a klub jelképével, az Arany Lóhere-díjjal tüntette ki a görög atlétikáért kifejtett erőfeszítéseiért, közben az Olympiakosz női úszóit és röplabdázóit is edzette. Az Atlétaedzők Világszervezetének elnöke is volt. A budapesti Testnevelési Főiskola (TF) 1981-ben – Paleologosszal együtt – díszdoktorává avatta. Szymiczek Ottó a görög Farveti Dórával alapított családot. Gyermekük, Szymiczek Diagorasz-Márton volt a 2004-es athéni olimpia szervezőbizottságának vezetője, a közelmúltban pedig az 1821. évi görög szabadságharc jövő évben esedékes 200. évfordulójának állami rendezvénysorozatait koordináló bizottság vezetőjévé nevezték ki.  A Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata, a Testnevelési Egyetem és az ELTE Eötvös József Collegium 2016-ban emléktáblát avatott a két barát,  Paleologosz Kleanthisz és Szymiczek Ottó tiszteletére, amelynek a Testnevelési Egyetem újonnan épülő Campusában lesz végső helye. Addig az atlétika tanszék folyosóján látható.

A felsőoktatásban folytatott kiváló kapcsolatokat jelezték a különböző tanulmányutak a két ország egyetemei között. A magyar napilapok 1937. augusztus 26-án például arról számoltak be, hogy Szykutrisz Joannisz (1901-1937) athéni egyetemi professzor vezetésével görög egyetemi hallgatók csoportja érkezett Budapestre. A görög vendégeket, akik a főváros tudományos intézeteinek megtekintésére látogattak Magyarországra, a Klasszikus Műveltség Barátai Egyesületének (Parthenon) képviseletében Moravcsik Gyula és Horváth Endre egyetemi tanárok görög nyelvű üdvözlő beszéddel fogadták. A görög egyetemi hallgatókat a báró Eötvös József kollégiumban szállásolták el.  Tragikus adalék, hogy egy hónappal budapesti látogatása után, szeptember 21-én az őt ért szakmai támadásokat követően igen fiatalon, önkezével vetett véget életének az athéni professzor. Ma az Athéni Egyetem könyvtára viseli a nevét.

A Hariseion Alapítvány jóvoltából 1937 augusztusában Görögországba kiküldetett: Berki Feriz (1917-2006) görögkeleti teológus hittudományi, Kalota József görögkeleti teológus hittudományi, dr. Bartha Dénes (1908-1993) zenetörténész, egyetemi tanár zenetörténeti, dr. Huszár Lajos (1906-1987) numizmatikai és dr. Bagy Ferenc művészettörténeti tanulmányokra.

Magyarország és Görögország diplomáciai kapcsolatai 1941-ben, Magyarország hadba lépésével megszakadtak. Az utolsó görög nagykövet Budapesten Skeferis Periklis (1884-1970) volt. Ekkor már javában zajlott az öreg kontinensen a II. világháború. Az olaszok 1940. október 28-án ultimátumot adtak Görögországnak, amely válaszként megszervezte hadseregét, és legyőzte az olaszokat. A hitleri Németország az olaszok segítségére sietett, amelyben Magyarország is segítséget nyújtott nekik, hiszen átengedte csapataikat a magyar területeken, hogy Jugoszláviát megtámadják. Ekkor, 1941. április 3-án lett öngyilkos az anyai ágon a görögországi Kozani városából származó gr. Teleki Pál (1879-1941) miniszterelnök. Magyarország 1941-es hadba lépésével véget értek a virágzó magyar-görög kereskedelmi és kulturális kapcsolatok, amelyek a két világháború közötti korszakot jellemezték. A nagykövet és a konzulátus hét tagja 1942. április 9-én, vasárnap érkeztek meg Budapestről Isztambulba. Az MTI április 12-i híradása szerint a diplomaták kijelentették, hogy „olasz mesterkedések miatt” hat hónapig nem tudták elhagyni a magyar fővárost. Ekkor a görög-magyar diplomáciai kapcsolatok egy időre megszakadtak, a kapcsolat újrafelvételére csak 1956. július 19-én került sor. Még 1942 októberében a görög követség budapesti, Szegfű utcai épületében az olasz elemi iskola rendezkedett be, amely a háború végéig működött.

a Hariseion Alapítvány egykori bérháza a Józsefvárosban - Bérkocsis utca 23.