A görög politikai menekültek egykori újságát, a Laikosz Agonaszt lapozgatva olyan kincsekre lelhetünk, amelyekkel máshol nemigen találkozhatunk. Nagyon kevés információ van ugyanis azokról a kisebb vidéki görög közösségekről, amelyet néhány görög család alkotott. Ilyen kis közösségek éltek több ipari városban is, és a mai napig megtalálhatjuk a nyomait az egykori görög családoknak. Több vidéki közösség évtizedekre elszigetelődött a görög közösségtől, a központi rendezvényektől. Ilyen volt Vác, Szolnok, Debrecen és Nyíregyháza is. Az elmúlt 15 évben közülük Vácott és Debrecenben is megalakult a görög nemzetiségi önkormányzat, amely óriási változást hozott az ott élő görög családok életébe. Közvetlenül bekapcsolódhattak újra a görög közösség „vérkeringésébe”. Ezúttal a váci görög közösség történetét mutatjuk be.
Amikor a görög politikai menekültek Magyarországra érkeztek, 1950-től kiemelt cél volt a munkaképes emigránsok minél hamarabbi munkába állása. A legkorábban Budapesten, Beloianniszban és Miskolcon alakultak ki a görög közösségek, majd Tatabányán is lehetőséget kaptak a görög emigránsok. Az 1950-es évek a nagy iparosítás évei voltak, az iparitanuló-otthonokban szép számmal voltak görög fiatalok. Az 1960-as évek elején újabb vidéki helyszíneken – Pécs, Vác, Kazincbarcika - is lehetőséghez jutottak a szakképzett görög emigránsok.
Az ötvenes évek elején sürgetővé vált a cementgyártó-kapacitás bővítése, és egy új cementgyár helyszínéül Vácot jelölték ki. Az új cementmű megépítése azért vált kulcsfontosságúvá, mert a 15 éves lakásépítési program teljesítése, valamint az üzemi és termelőszövetkezeti építkezések meggyorsítása az addigi erőforrásokkal nem volt lehetséges. Az 1959 nyarán megkezdett építkezés 1962-re fejeződött be, a termelés 1963-ban indult be. Az új gyárba elsősorban Vác környékéről toboroztak embereket, később már az ország minden tájáról érkeztek a dolgozók. A beruházás fontos részét képezte az a három lakótelep, amelyeket még az ötvenes évek végén kezdtek felhúzni. A fiatal munkások számára ezek az ingyenes lakások jelentették az igazi vonzerőt.
"Az új Deákvár Lakótelep Vácott, ahol a városban dolgozó fiatal görögök élnek."
A Laikosz Agonasz 1965 áprilisában a megnyitás óta eltelt két év termelési adatait sorolva büszkén jegyzi meg, hogy a Dunai Cement- és Mészmű (DCM) sikereiből kiveszik részüket azok a görög munkások is, akiket az új gyár nyújtotta lehetőségek vonzottak a városba. Hét család érkezett 1962-ben Vácra: Oszenarisz Kosztasz, Papadopulosz Hrisztosz, Mangosz Vaszilisz, Sztavrosz Janisz, Csokrisz Vaszilisz, Taszosz Lukasz, Sztavru Lazarosz. Utóbbi kivételével mindannyian fiatal házasok voltak, az Oszenarisz-házaspártól eltekintve pedig mindenhol a férj görög, a feleség magyar volt. A Laikosz Agonasz tudósítása külön kiemeli a fiatalok jó sorát, amelyet a városba költözésük óta eltelt három évben értek el. A korszakra jellemzően óriási presztízst jelentett, hogy mindegyik családnak televíziója is volt. A munkában is kiemelkedően teljesítettek.
Oszenarisz Kosztasz, Taszosz Lukasz és Sztavrosz Janisz
A Laikosz Agonasz 1966 augusztusában ismét foglalkozott a kis vidéki csoport tagjaival. Mindannyian a Deákvár lakótelep új lakásaiban éltek. A fiatal technikusok a cementgyár gépeinek karbantartó és javító műhelyében dolgoznak, Taszosz Lukasz azonban a műszakbeosztás miatt ekkor már a Könnyűgépgyárban dolgozott.
Sztavru Lazarosz és Papadopulosz Hrisztosz
A Dunai Cement- és Mészmű 2013-ban ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, melyre egy évkönyvet is megjelentettek. A kötetben közölt dolgozói névsorban találkozunk a görög nevekkel is. A cementgyár jelenleg is termel, a cég neve ma már Duna-Dráva Cement Kft. A váci görög családok közül az Oszenarisz-család 1967-ben Kanadába távozott, míg a Papadopulosz-, a Mangosz-, a Sztavrosz- és a Csokrisz-család tagjai mindmáig Vácott és környékén élnek. Taszosz Lukasz később Esztergomban telepedett le, míg Sztavru Lazaroszról nincsenek információink.
Mangosz Vaszilisz
A kis váci csoport a nyolcvanas évek elejéig még valamennyire kötődött a magyarországi görög emigránsok központi egyesületéhez, de az 1980-as években szinte minden kapcsolat megszakadt. Majdnem három évtized szünet után, 2010-ben Agárdi Bendegúz Szpírosz és Mandzurakisz Szarandisz vették fel a kapcsolatot a váci görög családokkal, és kezdeményezték a helyi görög nemzetiségi önkormányzat megalakítását. Azóta az ott élő görög családoknak ismét élő kapcsolatuk van a görög közösséggel, résztvesznek a központi rendezvényeken és fellendült a váci görög kulturális programkínálat is. A cementgyár egykori dolgozóinak leszármazottjai mellett Vácra és környékére az elmúlt évtizedben további görög családok is költöztek, akik szintén bekapcsolódtak a közösség életébe. A Váci Görög Nemzetiségi Önkormányzat immáron harmadik ciklusában képviseli a város és környékének görög származású lakóit, segíti őket identitásuk ápolásában.
